Angyal Endre
* Pozsony, 1915. szeptember 25. – † Pécs, 1976. március 28. / irodalomtörténész
A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1938-ban szerzett bölcsészdoktori oklevelet, majd Münchenben és Firenzében képezte tovább magát. 1942-től Pécsett egy gimnáziumban tanított. 1953–1966 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem szlavisztikai tanszékén tanársegédként oktatott. 1966–1975-ben a pécsi Dunántúli Tudományos Intézet tudományos munkatársa volt. Szakterülete az irodalomtörténet és a művelődéstörténet volt, elsősorban a barokk stílus vizsgálatával foglalkozott, ezen belül a szláv és a magyar barokkal.
Főbb művei:
Theatrum Mundi, 1938;
Udvari kultúra, udvari költészet, 1944;
Barock in Ungarn, 1945;
A reneszánsz és a barokk Kelet-Európában, 1961;
Kelet-Európa művészete a 18-19. században, 1961;
Die slawische Barockwelt, 1961;
Dobrović az ember, művész és politikus, 1968;
Magyar–horvát kapcsolatok a historiográfiában, 1970.
