Kovács Sebestyén Endre
* Garamvezekény, 1814. szeptember 27. – † Budapest, 1878. május 17. / orvos, sebész, az MTA levelező tagja (1858)
A magyar művelődés- és tudománytörténet három Kovács Sebestyén Endrét tart számon. Fia, ifjabb Kovács Sebestyén Endre (1854–1928) politikus volt és Tolna megye alispánja. Unokaöccse, Kovács Sebestyén Endre (1861–1915) ugyancsak orvos volt. A garamvezekényi Kovács Sebestyén Endre 1826-tól a selmecbányai gimnáziumban tanult, majd Pápán és Komáromban folytatta és a Debreceni Református Kollégiumban fejezte be középiskolai tanulmányait. 1835–1840 között a Pesti Tudományegyetemen orvostudományt hallgatott. 1840–1841-ben a bécsi közkórházban gyakornokoskodott, orvosdoktori oklevelét 1841-ben Pesten szerezte meg. 1843-ben sebészdoktori oklevelet is kapott, de már azt megelőzően Balassa János sebészprofesszor mellett segédkezett és oktatott is. 1849-től haláláig a Pesti Szent Rókus Polgári Közkórház I. sebészeti osztályának főorvosa volt. Kortársai körében elsősorban sikeres műtétjeivel vívott ki elismerést. Új módszert vezetett be az orrgégészeti sebészi eljárásokban. Olyan kiváló személyiségek voltak a betegei, mint Madách Imre, Deák Ferenc, Vörösmarty Mihály, Arany János vagy Jókai Mór. 1847-ben ő ajánlott elsőnek Magyarországon az éter helyett a kloroform alkalmazását a műtéti narkózisnál. Foglalkozott a közegészségügy szervezési kérdéseivel és balneológiával is. Akadémiai székfoglalója is a gyógyvizekkel volt kapcsolatos: A víz élettani tekintetben, s különösen a czigelkai gyógyvíz (1859). Számos szervezetben (Magyar Természettudományi Társaság, Budapesti Királyi Orvosegyesület) töltött be vezető tisztséget, részt vett az Országos Közegészségügyi Tanács tevékenységében is. 1851-ben egyik alapítója volt a Magyarhoni Földtani Társulatnak.
Főbb művei:
Orvostudori értekezés a hebegésről, 1841;
Gyakorlati sebészet: Balassa János tanár kórodai előadásai szerint, 1846;
Javaslat az álladalmi közegészség és az orvosi ügy rendezéséről hazánkban, 1848; Emlékbeszéd néhai idősb. dr. Bene Ferenc felett, 1858.
