Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

Palotás (Prokopec) László

* Érsekújvár, 1905. január 26. – † Budapest, 1993. szeptember 13. / építészmérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja

Eredetileg Prokopec László volt, a Palotás vezetéknevet csak 1934-től használta. Igen korán elveszítette édesapját, a család nagy szegénységben élt, ezért ő már másodikos elemistaként természetbeni juttatás fejében hangosan felolvasta az újságok írásait a szomszédoknak. Gimnazista és egyetemista korában tanítványai voltak, felkészítő tanfolyamokat vezetett, hogy így támogassa anyagilag a családját. 1928-ban a budapesti Műszaki Egyetemen építészmérnöki, 1937-ben műszaki doktori oklevelet szerzett. 1929–1936 között tanársegéd volt a II. sz. Hídépítéstani Tanszéken, 1936-tól a Kereskedelmi és Közlekedésügyi minisztérium tisztviselőjeként, majd 1945–1948-ban főmérnökeként, miniszteri tanácsosaként tevékenykedett. 1948-ban megalapította az Állami Mélyépítés-tudományi és Tervezőintézetet, amelynek első igazgatója lett. 1950– 1954-ben a Földalatti Vasúti Beruházó Vállalat vezérigazgató-helyetteseként működött. Közben a budapesti műegyetemen és a szolnoki közlekedési műszaki egyetemen is professzorként oktatott a hídépítéstani, a mechanikai és a tartószerkezet tanszéken. 1963–1968-ban a BME30 építőanyagok tanszékének tanszékvezető professzora, valamint a beton és vasbetonépítési laboratórium vezetője volt. 1969-ben nyugdíjazták, de az MTA és a BME tudományos tanácsadójaként még évekig aktív volt. Az MTA 1990-ben levelező, 1991-ben rendes tagjává választotta. A betontechnológia polihisztorának nevezték, egyaránt foglalkozott a keretszerkezetekkel, a vasbetonstatikával és vasbeton szilárdságtannal. A pozsonyeperjesi hidat is ő tervezte. Több mint 115 tudományos dolgozatot publikált, kéttucatnyi könyv szerzője és társszerzője, szerkesztője. Főszerkesztője és egyik szerzője volt az ötkötetes Mérnöki Kézikönyvnek (1955–1965). Halála után építészeti díjat neveztek el róla.

Főbb művei:
A beton, 1934;
Eljárás keretszerkezetek számítására, 1936;
Keretszerkezetek I-III., 1943–1947;
Két irányban teherbíró vasbetonlemez, 1944;
Keretek elmélete és számítása, 1951;
Minőségi beton, 1952;
Tartórácsok számítása, 1953;
A vasbeton szilárdságtana (Mihailich Győzővel), 1964;
Vasbeton-építéstan. I-II., 1964–1967;
Vasbeton-szerkezeti töréselmélet, 1966;
Építőanyagok alapjai, 1967;
A vasbeton elmélete, 1974;
Mérnöki szerkezetek anyagtana. I-III., 1979–1980.

Kategóriaországos
Életéhez kapcsolódó településekÉrsekújvár, Újvár [Nové Zámky]
Működési ideje20. század
Tevékenységi köregyetemi oktató / építész
ForrásinformációkLacza Tihamér: A tudomány apostolai, Magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén, I-II. kötet, Madách Kiadó, 2013
Rövid URL
ID111922
Módosítás dátuma2020. február 27.

Hibát talált?

Üzenőfal