Mahler Ede
* Cífer, 1857. szeptember 28. – † Újpest, 1945. június 29. / orientalista, csillagász, természettudós, régész, egyiptológus, az MTA levelező tagja
Apja, Mahler Salamon (1823–1895) Cíferben rabbi volt. Miksa nevű bátyja gimnáziumi tanár, Gyula nevű öccse orvos volt. A család 1873-tól Pozsonyban élt, Ede itt végezte el (1876-ban) a gimnáziumot. Ezt követően a mai ELTE elődjén, a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen és a bécsi egyetemen tanult matematikát és csillagászatot, de az egyiptológia és a sémi nyelvek is felkeltették az érdeklődését. Bölcsészdoktori oklevelét 1880-ban szerezte meg. 1880–1886 között Theodor Oppolzer bécsi asztronómus csillagvizsgálójában dolgozott, de már 1885-ben kinevezték a Császári és Királyi Osztrák Fokmérő Bizottság asszisztensévé, és ebben a minőségében közreműködött az Osztrák-Magyar Monarchia háromszögelésében és feltérképezésében. Ezzel egyidejűleg ókortörténettel is foglalkozott, ami részben a csillagászati kronológiával is kapcsolatos volt. Később matematikai és csillagászati ismereteinek köszönhetően számos történelmi jelentőségű esemény időpontját tudta pontosabban meghatározni. Az egyiptomi nyelvet is még Bécsben kezdte el tanulni, de az egyiptológiávalazután is foglalkozott, hogy 1896-ban Budapesten telepedett le. 1898-ban lett az egyiptológia és asszirológia magántanára és elsősorban az ókori Kelet történetével és kronológiai kérdésekkel foglalkozott. 1910 novemberében nevezték ki rendes tanárrá és egyúttal létrehozták az általa vezetett Keleti Népek Ókori Története tanszéket. Ő katalogizálta Beöthy Zsolt irodalomtudós, akadémikus 541 darabból álló egyiptomi gyűjteményét, amelyet a tulajdonos halála (1922) után az örökösök megvételre ajánlottak az egyetemnek, de a kért összegnek a töredékét sem sikerült előteremteni, így a gyűjtemény végül 1936-ban a svédországi Uppsalai Egyetem tulajdona lett. Mahlert 1928-ban nyugdíjazták, de még tíz éven át tanított az egyetemen és két tanítványa, Dobrovits Aladár és Wessetzky Vilmos segítségével megalapozta a budapesti Szépművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményét, amely 1939-ben nyílt meg.
Főbb munkái:
Babylónia és Assyria, 1906; Az ókori Egyiptom, 1909;
Ókori chronológiai kutatások, 1915.
