Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

1. Nagymegyeri gyöngyvirágos nagyerdő,
Piros vérrel van borítva az erdő,
Lanyha szellő mindig csak azt lengeti,
Szegény legény a gazdag lányt szereti.


2. Szegény legény a gazdag lányt szereti,
Jó szülei nem hagyják őt elvenni,
Ha nem hagyják feleségül elvenni,
Maj' meglátják, mit fogunk cselekedni.
 

3. Szegény legény egy vasárnap délután,
Babájával végigsétált az utcán,
Kicsalja őt zöld erdőbe sétálni,
Ott fognak majd vadvirágokat szedni.
 

4. – Négylövetű pisztolyom, jaj, de éles,
Néked babám ebből három elég lesz,
Negyediket saját magam szivére,
Úgy borulok a babám holttestére.

 
5. Másnap aztán össze-vissza keresik,
Megtalálja az erdész úr, holttestit,
Megtalálja egy nagy csipkebokorban,
Két szerelmes egymásra van borulva.
 

6. Gyertek, lányok, öltözzetek fehérbe,
Két szerelmest vigyük a temetőbe,
Kilenc legény húzza a nagy harangot,
Most viszik a két elhervadt virágot.


7. Apák, anyák, tanuljatok ti ebből,
*)
Ne nézzétek azt a nagy gazdagságot,
Nézzétek a szívbéli boldogságot.


*) A 2. dallamsor kimaradt. Az énekesnek többszöri ismétléskor sem
jutott eszébe a hiányzó sor. Más változatokból következtetve
az utolsó strófa első két sora így lehetett:


Apák, anyák, ti ebből tanuljatok,
A szerelmet ti sohase tiltsátok.

1. Arra alá, Szentendrei határon,
Kivirágzott egy nagy nyárfa magába,
Kivirágzott egy nagy nyárfa magábo,
Juhászlegény furulyáz az aljába.


2. Éjfél után kettőt ütött az óra,
De még mindig szépen szól a furulya,
Furulyaszó felhallik a kastélyba,
Felébred a Szedri báró Mariska.

 
3. Kinyílott a hálószoba ablaka,
Kis Mariska sírva nézett ki rajta,
Kis Mariska így sóhajt fel magába,
Mér' is lettem Szedri báró leánya.

 
4. Szedri báró felnyergeli a lovát,
Körüljárja egész Szedri határát,
Megkérdezi legidősebb bojtárát,
Nem-ë látta Szedri báró Mariskát.

 
5. De, biz' láttam őfelsége leányát,
Három napja kisbojtárommal sétál,
Három napja kisbojtárom odavan,
Talán bizony szép kisasszony vele van.


6. Szedri báró hintót küld a lányáért,
Kilenc pandúrt meg a juhászbojtárért,
Elől ül a Kis Mariska, hintóba(n),
Hátul meg a juhászbetyár vasalva.

 
7. Arra alá faragják már azt a fát,
Amelyikre a juhászbetyárt akasszák,
Fújja a szél a fekete göndör haját,
Más öleli a Szedri báró Mariskát.

 
8. Én az utcán végigmenni nem merek,
Mind azt mondják, hogy gyászruhát viselek.
Gyász a ruhám, de fehér a jegykendőm,
Nem tagadom, hogy juhász volt a szeretőm.