Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

Vágai pukancisok

Vágai pukancisok

 

Vágai pukancisok

Minden falunak van valamilyen csalhatatlan ismertetőjele és sajátossága. A környező mátyusföldi községek közül a kajaliak lólopók, de lavkók, lafkók is (olajos lafkó = olajos, sós, négyszer hajtogatott kelt tésztából készült kalács), a királyfaiak morványok, a taksonyiak tökmagosok, a mácsédiak kásások, kanyok és még sorolhatnánk tovább.
Mi, vágaiak, a XX. század végéig a pattogatott kukorica (Vágán pukancinak, pukancónak hívták) termesztéséről és árusításáról voltunk híresek. A magasabb szintű megélhetést ennek az eledelnek az árusítása biztosította már régóta. Ezért is hívták mindenhol a szorgalmas vágaiakat pukancisoknak.
A helyi szájhagyomány szerint: Kolumbusz Kristóf, az amerikai kontinens felfedezője 1492-ben az addig ismeretlen kontinens feltérképezése és kolonizálása alatt is vágaiaktól vett pattogatott kukoricát, akik akkor, ott már hosszú idők óta árulták…
A hosszú szemű fehér kukorica (Vágán cverglinek hívták) termesztésével sok munka járt, de az itteni lakosoknak a földhöz való ragaszkodása a megmaradás záloga is volt egyben.
Köztudott az is, hogy a Vág folyó ölelte községi szántóterület jó minőségű termőtalajok közé tartozik.
A kukoricavetés legkedvezőbb idejét az itteni hagyomány is Szent György napja (április 24.) körülre teszi. Május elejére mindig igyekeztek elkészülni a vetéssel. Később a termékeny, sík határban következett a kukorica kapálása. A kapálás célja a gyomtalanítás és a talajlazítás volt. Utána jött a fattyazás, ami a mellékhajtások eltávolítását jelentette, mert elszívták a főhajtástól a tápanyagokat. Bizonyos idő után ismét kapálás és sarabolás következett. A kapálás 8-15 cm mélyen lazítja meg a talajt és ezzel elősegíti a talaj levegősítését és a gyökerek növekedését, a növények fejlődését. A sarabolás csak a talaj felszínét porhanyítja meg, irtja a gyomokat, és segít megőrizni a talajban levő vízkészletet. Ezután ismét kapálás következett. A természet maga gondoskodott a napfényről és az öntözésről is.
A vágai búcsút a Szent Mihály arkangyal ünnepét követő vasárnap tartják, s a termés betakarítására általában Szent Mihály napja (szeptember 29.) után került sor. A kukoricatöréskor csuhéval együtt tördelték le a csöveket, s fűzfából készült kétfülű fonott kosarakba rakták, amelyeket a régi időkben lovasszekérre (később teherautóra) rakva hazaszállítottak. Ehhez a betakarítási módhoz mindenütt szórakozás jellegű társasmunka, a kukoricafosztás kapcsolódott. Esténként az összegyűlt rokonok, szomszédok, ismerősök egymást segítve a kukoricacsöveket közös munkával tisztították meg a levéltől. Az együtt végzett munka jó alkalom volt a beszélgetésre, mesemondásra, játékos évődésre, dalolásra, találós kérdések megfejtésére a gyermekek legnagyobb örömére. Néhány levelet azért hagytak a kukoricacsöveken, mert az összefogott levelekből csomót kötöttek, amit fűzfavesszővel szépen átfontak, s így felhordták a padlásra. A cserép és a cserépléc közé szúrt fűzfavesszőn lógó, csomóba font kukoricacsöveket (10–20 darab) így szárították késő tavaszig. A szárítás után a kukoricacső morzsolása és a kukoricaszemek áttisztítása következett, amit a XX. század második felében már gépek segítségével végeztek el.
A jól megszárított kukoricaszemeket rostán, nyílt tűz felett kipattogatták; a ki nem pattogatott kukoricát (Vágán sulkónak hívták) a gyermekek szívesen elropogtatták. Régen, a tűzhöz akácfát (Vágán agacsnak hívták) használtak, ez adta a finomabb ízt a kedvelt csemegének. A múlt század második felében még szinte minden vágai családi házban volt egy ilyen csúzligumin (vagy láncon) lógó rosta, s a községben elképzelhetetlen volt egy labdarúgó mérkőzés pukanciárus nélkül. Az otthon kipattogatott, friss pattogatott kukoricát nagy fehér batyuba kötötték, amit felerősítettek a kerékpár hátsó csomagtartójára (Vágán saraglának hívták), majd így, kerékpáron közlekedve, a szélrózsa minden irányában kínálni, árulni kezdték a friss portékájukat. Minden családnak megvolt az árusítási helye az országban.
Később a kerékpárt már a személyautó helyettesítette.
Megtörtént, hogy egy esős délután a Csallóköz valamelyik településének az út menti pajtájában véletlenül futottak össze a fura ragadványnevekkel rendelkező vágai kerékpáros pukanciárusok: Csúcsi, Csucsár, Oka, Búvár, Bóhás, Obluda, Spalek, Örzse Lajó és Kecske Lajosa.

Emlékeztetőül néhány település és nagyobb város (a lista nem teljes) az akkori Csehszlovákiából, ahol a XX. század végén vágaiak árulták a finom pattogatott kukoricát:

Bakó Sándor családja – Pozsony (Bratislava)
Czakó Mária családja – Galgóc (Hlohovec), Pöstyén (Piešťany)
Czakó Sándor családja – Nagytapolcsány (Topolčany), Slušovice
Dubnicska Ilona családja – Zsarnóca (Žarnovica)
Éliás Julianna családja – Aranyosmarót (Zlaté Moravce), Galgóc (Hlohovec)
Farkas Sándor családja – Sároseperjes (Prešov), Trutnov
Forró Borbála családja – Ostrava
Forró Dániel családja – Vágfarkasd (Vlčany), Negyed (Neded), Zsigárd (Žihárec), Pered (Tešedíkovo)
Forró Ferenc családja – Felsődiós (Horné Orešany), Nádszeg (Trstice)
Forró István családja – Nagymácséd (Veľká Mača), Kismácséd (Malá Mača), Gány (Gáň)
Forró István és Társa – Kassa (Košice
Forró János családja – Kassa (Košice)
Forró Julianna családja – Ostrava
Forró Klára családja – Kassa (Košice)
Forró Lajos családja – Nádszeg (Trstice)
Forró László családja – Komárom (Komárno), Dunaszerdahely (Dunajská Streda)
Forró Milan családja – Karviná
Forró Tibor családja – Vízkelet (Čierny Brod), Hidaskürt (Mostová)
Fördős Ferenc családja – Zsolna ((Žilina), Bán (Bánovce), Csaca (Čadca)
Greznár Erzsébet családja – Pöstyén (Piešťany)
Horváth Ilona családja – Pozsony (Bratislava), Zsolna (Žilina), Turócszentmárton (Martin), Privigye (Prievidza)
Jalsovszky Ernesztína családja – Galgóc (Hlohovec), Vágújhely (Nové Mesto nad Váhom), Pöstyén (Piešťany)
Jalsovszky Ilona családja – Nagytapolcsány (Topolčany), Nyitra (Nitra)
Jalsovszky József családja – Párkány (Štúrovo), Pozsonyeperjes (Jahodná), Vágfarkasd (Vlčany)
Józsa István és Társa – Rozsnyó (Rožňava), Ostrava, Znojmo, České Budějovice, Vranovská priehrada
Kamenár Ilona családja – Příbram, Ostrov nad Ohří
Kamenár László családja – Simony (Partizánske), Nyitraperjés (Duchonka-vodná nádrž)
Karácsony Erzsébet családja – Nyitrabánya, (Handlová)
Karácsony József családja – Zobordarázs (Dražovce), Sarlókajsza (Lužianky)
Kotrba Julianna családja – Diószeg (Sládkovičovo)
Kozmér Gizella családja – Pozsony (Bratislava)
Kozmér Mária családja – Dunaszerdahely (Dunajská Streda), Somorja (Šamorín), Pozsony (Bratislava)
Kubica Zsigmond családja – Jóka (Jelka), Hidaskürt (Mostová), Jattó (Jatov)
Lukács Gyula családja – Vágfarkasd (Vlčany), Nagyszombat (Trnava)
Majerník Lajos családja – Privigye (Prievidza), Bajmóc (Bojnice)
Merva János családja – Havířov
Mészáros Frigyes és testvére – Nagykürtös (Velký Krtíš)
Rampák Gyula családja – Nádszeg (Trstice), Galgóc (Hlohovec)
Recht István családja – Lipótvár (Leopoldov), Majtény (Majcichov), Vágvörösvár (Červeník)
Répa József családja – Pozsony (Bratislava)
Sercel József családja – Galgóc (Hlohovec), Gidrafa (Budmerice), Ottóvölgy (Dolany), Tótdiós (Orešany)
Simkó Jolán családja – Sároseperjes (Prešov)
Szabó János családja – Brünn (Brno)
Szabó József családja – Nagyszombat (Trnava)
Szabó Julianna családja – Prága (Praha), Ostrava, Havířov, Most
Szlízs Margit családja – Mariánské Lázně
Takács János családja – Dunaszerdahely (Dunajská Streda)
Takács József családja – Galgóc (Hlohovec)
Takács Mihály családja – Olmütz (Olomouc), Karviná, Šumperk, Opava
Turza Ferenc családja – Trencsén (Trenčín)
Vedrődi Tivadar családja – Karlovy Vary
Zsákovics István családja – Nemeskajal (Kajal), Vágsellye (Šaľa), Szered (Sereď), Vágpatta (Pata)

Ide kívánkozik még egy történet: Az 1980-as években levelet hozott a postás a Vágai Helyi Nemzeti Bizottságra (a mai Községi Hivatal). A címzett: Miestny národný výbor Pukanec. (A
Pukanec nevű község magyar neve Bakabánya, s Lévától északra található). Vágán a hivatal dolgozói forgatták, nézegették a borítékot, s nem értették, hogy a posta miért küldte ide…

Sajnos, ma már senki sem foglalkozik a községben a hosszú szemű kukorica termesztésével és árusításával, jelenleg a karácsonyi ostya készítése és árusítása vette át a szerepét.

Szerző: Farkas Róbert

AZ ÉRTÉK BESOROLÁSA
Szakterületegészség és életmód
TelepülésVága [Váhovce]
Értékszint1. helyi (települési) értéktár
A JAVASLATTEVŐ ADATAI
JavaslattevőFarkas Róbert
TelepülésVága
A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI
Indoklás

A mátyusföldi község történelmének a része.

Forrás, adományozó

Farkas Róbert falukutató

Web-
MELLÉKLETEK
Rövid URL
ID116647
Módosítás dátuma2023. február 6.

Hibát talált?

Üzenőfal