Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

A Magyarországra kitelepített kamocsaiak emléke

A Magyarországra kitelepített kamocsaiak emléke

Ez a kis füzet azért született, hogy emléket állítson falunk azon 63 családjának, 195 szülöttének, akiket az úgynevezett lakosságcsere megállapodás értelmében, 1947-48 között kitelepítettek Kamocsáról – Magyarországra, főleg Baranya és Somogy megye falvaiba. Azoknak az emlékére, akik ebben a vágmenti, mátyusföldi kisfaluban látták meg a napvilágot, de az emberi kegyetlenség erőszakkal tépte ki gyökereiket a szülőfalu és a rokonok öleléséből.
Akiknek bűnük csak annyi volt, hogy magyarnak születtek és ezt nem tagadták meg soha. Azóta eltelt közel három emberöltő, 70 esztendő. A meghurcoltatás elszenvedőinek többsége mára már elment a minden élőknek útján és magyarországi temetők csendes békéjében, idegen hant alatt pihenve várják Krisztusukat és feltámadásukat. Soknak közülük még az sem adatott meg, hogy még egyszer megláthassák szülőfalujukat Kamocsát, megállhassanak szüleik, hitvestársuk, a jövőt jelentő szeretett gyermekük sírjánál vagy hogy elődeik mellett a szülőfalu temetőkertjében pihenhessenek.

„Ellopták az apám sírját, odamenni nem szabad,
nem szabad a könnyeimmel, öntözni a hantokat.
Az a bűnöm, hogy magyarnak, teremtett a jó Isten,
az otthoni temetőben, azért nincs mit keresnem.
Nyugodj, nyugodj édesapám, az otthoni hant alatt,
visszatér még talán egyszer, a te üldözött fiad.
Lesz még egyszer viszontlátás, talán nem is sokára,
viszek én még, rózsaszálat édesapám sírjára.”
(ismeretlen szerző)

Fullscreen Mode

Őszinte szeretettel ajánlva a késői utódoknak. Kamocsán, 2018. április 21-én Kamocsai Gál László

AZ ÉRTÉK BESOROLÁSA
Szakterületkulturális örökség
TelepülésKamocsa [Komoča]
Értékszint1. helyi (települési) értéktár
A JAVASLATTEVŐ ADATAI
JavaslattevőKamocsai Gál László
TelepülésKamocsa
A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI
Indoklás

Az akkori fiatalok, gyermekek is mára már nagyszülők, sőt lehet már dédszülők! A meg nem erősített adatok alapján még talán 20-an vannak az élők sorában, viselve a betegség és az öregség keresztjeit és számuk évről – évre fogy. Ezen kis füzet célja nem a már behegedt sebek feltépése, hanem az akkori történelmi korszak megörökítése a következő nemzedékek számára, hogy az idős, megfáradt adatközlőkkel együtt az emléktöredékek és emlékfoszlányok ne szálljanak a sírba, ne legyenek az enyészet martalékává, hanem örök mementóul papírra vetve és összegyűjtve fennmaradjanak.
Teszem ezt a szülőfalum és kitelepített elődeim előtt tisztelegve. Azzal a meggyőződéssel, hogy „akár egy fa ágai, mi is mindannyian különböző irányba indulunk, de a gyökerünk ugyanaz marad”.

Forrás, adományozó

– Angyal László: Bukovszky Lászlóval készült interjú 2017 október 22. parameter.sk „70 éve történt a szlovákiai magyarok embertelen kitelepítése… ”
– Vörös Béla: Körlevél, 1950 húsvétján
– Reformátusok lapja, Nagy Lenke: A kitelepítés 50. évfordulóján
– Soóky Dánielné Lukács Vilma levele, 1949
– Hovanyecz László: Szlovákiából áttelepített magyarok karácsonyai, 1998
– Őszi Irma: Itt születtek, 1998
– ÚJ OTTHON – A Magyar Áttelepítési Kormánybizottság hivatalos lapja (1949. február 12-ei száma) Honnan – hová települtek Kamocsáról.
– Ozorai József: Kuruc ősök, 1929

Web-
Regisztrálva emlékhelyként
MELLÉKLETEK

Rövid URL
ID103350
Módosítás dátuma2018. augusztus 22.

Hibát talált?

Üzenőfal