A jókai „cidrusfa”
Falunk büszkesége, a jókai „cidrusfa” joggal került be a tavalyi év során „Az év fája” elnevezésű verseny finalistái közé. Korát 350 évre becsülik, magassága 30 m, robosztus koronájának átmérője 35 m, a fatörzs átmérője pedig 1,5 m magasságban 9 m. Lenyűgöző gyökérrendszerének egy része a talaj fölött kígyózik. Szlovákia törvény által védett fái között is előkelő helyet foglal el. Fajtáját tekintve keleti platán (Platanus orientalis). A merőben ismeretlen fafajtát vélték a régiek cédrusnak, a név aztán ráragadt, sőt, ízes tájszólásunkban cidrusként maradt meg a mai napig.
A platánfához számos monda, legenda kapcsolódik. Az egyik szerint jóval idősebb a fa, mivel maga IV. Béla király ajándékozta a jóságos révésznek, aki átsegítette őt a Dunán a tatárjárás idején. A király bőkezű volt, a facsemetén kívül egy erszény aranyat is adott hálája jeléül. A révész egy csapásra gazdag ember lett, megépíttette Ilka várát (ebből az elnevezésből származtatjuk falunk nevét), de a gazdagság kényúrrá tette, aki megkeserítette a nép életét.
Sokkal több a valóságalapja azonban annak a legendának, amely szerint Bercsényi Miklós kuruc főgenerális, a Rákóczi-szabadságharc egyik irányítója gyakorta megpihent seregével a fa alatt, miközben lovaik a Rákóczi-itatónál oltották szomjukat. Bercsényi a hozzánk közeli Vágsellye kapitánya volt, Kurucz-itatónak pedig a Kis Duna egyik (ma már) holtágát nevezték. Ki tudja, talán maga II. Rákóczi Ferenc is megfordult nálunk…
A jókai „cidrusfa” mára már szimbólum. A legendákat papírra vetették, mesék, képzőművészeti alkotások születtek róla, nevét viseli a Jókai Cidrus Citerazenekar. Nagy örömünkre sokan jönnek a fát megnézni, újságok cikkeznek róla, az utóbbi időben valahogy felkapottá vált. Mivel a 2019-es évet Rákóczi-emlékévvé nyilvánították, történelmi múltunk előtt tisztelegve falunk önkormányzata is nagyobb figyelmet kíván szentelni a fának: jobban megközelíthetővé tenni, s gondozni a környezetét.
