Gútának a XX. század elején több, mint ezer iskolaköteles lakosa volt, ennek ellenére a községben 1918-ig mindössze 16 osztályban folyt az oktatás. Az 1921-es nyolc éves iskolakötelességről szóló törvény, a magas népszaporulat és a XIX. században épült fiú- és leányiskola állapota miatt szükségessé vált gútai iskolarendszer fejlesztése. A helyi önkormányzat már 1923-ban kérvényezte egy új polgári iskola megépítését, de – anyagi források hiányában – a tervek elfogadására csak 1925-ben került sor. A döntés legfőbb támogatója Palkovich Viktor, esperes plébános, az iskolaszék elnöke volt. A kétemeletes modern iskolaépület és a hozzá tartozó szolgálati lakások terveit J. Novotný építész készítette el. A község az építés teljes költségét vállalta, melynek fedezetét egy 3 millió koronás kölcsönből biztosította. A kivitelező párkányi Leindörfer vállalat 2,4 millió koronás összeg ellenében vállalta az építési munkálatokat. Az építkezés és a kölcsön törlesztése sem ment zökkenőmentesen. A helyi önkormányzat a község lakosságára rótt pótadók és újabb kölcsönök felvételével tudta csak fizetni a törlesztő részleteket.
A polgári iskolai oktatás a 1930/31-es tanévben költözött be az új épületbe. Az intézmény első igazgatója Molnár János volt. A tantervben magyar nyelv, irodalom, történelem, földrajz, néprajz, hittan, később pedig honvédelmi ismeretek tantárgyak szerepeltek. A háború alatt szünetelt a tanítás. A polgári iskola épülete hadikórházként működött. A háború után 1945 szeptemberében csak szlovák iskolát nyitottak Gútán. A magyar tanítókat anyagi kárpótlás nélkül elbocsátották és az iskolákban a szlovák nyelv lett a kötelező. Az 1949/50-es iskolaév áprilisában újra magyar tanítási nyelvű osztályok alakultak. Az ötvenes években hozzávetőleg 500-550 gyermek tanult az intézményben. Az 1961-es tanévtől a Május 1. utcán (ma Iskola utca) felépült az új iskola is, így az „öreg“ Pionír utcai Kilencéves Alapiskolában megnyílt a hely a Köztársaság utcai iskola (ma Mester utca) gyermekei előtt is. Az önállósult intézmény első igazgatója Földi Lajos volt. Az 1965-ös év minden gútai számára emlékezetes marad. Az iskola azon kevés épületek közé tartozott, amely átvészelte az árvíz levonulását, de egy évig így is szünetelt a tanítás. A hetvenes évek elején a tantermek modernizálása miatt újabb egy évre szünetelt az oktatás. Ezt követően a környékbeli kisiskolák megszüntetése miatt tovább gyarapodott az intézményt látogatók száma. A nyolcvanas és kilencvenes években 16-17 osztállyal működött az iskola. 2003. május 24-én háromnapos ünnepség keretében emlékeztek meg az iskola működésének 75. évfordulójáról. Ekkor vette fel az intézmény a II. Rákóczi Ferenc Alapiskola nevet. Napjainkban az iskola igyekszik lépést tartani a XXI. század kihívásaival és a hagyományok jegyében folytatni a nagy elődök oktatói-nevelői munkáját.