Az 1956-os forradalom emlékművének megszentelési ünnepsége
Az 1956-os forradalom 60. évfordulójára felállított emlékmű megszentelési ünnepsége
Tisztelettel meghívjuk az 1956-os forradalom és kommunista terror 60. évfordulója alkalmából felállított emlékmű megszentelési ünnepségére, melyre 2016. október 23-án 10.30 órakor kerül sor Alsóbodokon, a templom mögötti téren.
Az egyházi szertartást Licsko Bálint esperes-plébános végzi. Ünnepi beszédet mond Ladányi Lajos, a Zoboralji Kulturális és Információs Központ igazgatója.
Hitünk megmaradt, a lánctalpak viszont darabokra hulltak
A forradalom és szabadságharc 1956. október 23-án kezdődött.
Mindössze 20 napig tartott, de a magyar történelem talán legkiemelkedőbb 20 napja zajlott 1956-ban. Egy aprócska, de elszánt nemzet felemelte fejét és nemet mondott az elnyomásra, a diktatúrára és szembeszállt a világ akkori legnagyobb birodalmával.
Az 1956-os forradalmat megelőző hét esztendő leggyűlöltebb kommunista diktátora Rákosi Mátyás volt. 1956 júliusában bekövetkezett bukása – vagyis az oroszok által történő leváltása és Szovjetunióba költöztetése – átmenetileg csillapította ugyan a lakosság elkeseredését, de mivel a helyére „bűntársa” Gerő Ernő került, a lakosság hangulata alig változott. Az embereknek elege volt az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) korlátlan hatalmából, a diktatórikus kormányzásból, a koncepciós perekből az esztelen és logikátlan gazdaságirányításból illetve az alacsony életszínvonalért felelős kommunista vezetésből. Az elkeseredés és düh nyomán, 1956 őszén küszöbön állt a forradalom. A megmozdulásoknak három jelentős előzménye volt! Először is Losonczy Géza, a Petőfi-kört szervező újságíró nyíltan kritizálta Gerő Ernőt a Magyar Nemzetben. A cikk egyértelműen jelezte a formálódó magyar ellenzék tettvágyát, melyet tovább serkentett a Magyar Írók Szövetsége is, mely 1956 szeptemberében nyíltan követelte Nagy Imre visszatérését. Az előzmények sorában a második Rajk László újratemetése volt. Miután még Rákosi idején megtörtént Rajk rehabilitációja, – vagyis napvilágra került az 1949. október 15-én történt kivégzése előtti per valódi háttere – végre megtörténhetett 1956. október 6-án újratemetése is. Maga a temetés óriási politikai tüntetéssé változott, melyen egyes becslések szerint körülbelül 200 ezer fő vett részt előbb a Kerepesi temetőben, majd a Batthyány örökmécsesnél! A harmadik előzmény a lengyelországi események nyomán kezdődő szerveződés volt. A lengyel kommunista párt élén 1948 és 1951 közt Wladislaw Gomulka állt, de mivel kritizálta a Sztálinizmust, 1951-ben leváltották és letartóztatták. 1956 október 22-én a budapesti műegyetemen 16 pontos követelés készült a legfontosabb követelésekről, mint a szovjet hadsereg kivonulása, Nagy Imre kormányfői kinevezése, többpárti szabad választások megtartása, szabadságjogok biztosítása, a magyar nemzeti szimbólumok szabad használata, Rákosi bíróság elé rendelése, és a bérek rendezése.
Az 1956-os magyar forradalom csehszlovákiai hatásaival foglalkozó tanulmányok nem kerülhetik meg a kérdést: Miért nem mozdult meg Csehszlovákia, miért nem követték a csehek és a szlovákok a lengyelek és a magyarok anti-sztálinista lázadását? Ez a kérdés azért is jogos, mert ha Csehszlovákia is beállt volna a lázadók közé, elképzelhető, hogy a szovjet tömb már 33 évvel korábban felbomlik. Csehszlovákia alapvetően más helyzetben volt, mint a másik két ország. Elsősorban azért, mert a második világháborúból – Magyarországgal ellentétben – győztesként került ki. Csehszlovákiában hittek abban, hogy ha a nemzetközi helyzet radikálisan megváltozik, a kommunisták hatalma is megbukik, ugyanakkor tartottak tőle, hogy mindez veszélybe sodorhatja az 1945-ös határrendezésnél elért eredményeket. 1956 Csehszlovákiában nem járt egyszerre politikai és társadalmi-gazdasági válsággal. A kommunista rendszer azzal oldotta meg, pontosabban odázta el a már 1953 tavaszán jelentkező gazdasági problémákat, hogy szigorú valutareformot hajtott végre, és csökkentette a lakosság minden rétegének életszínvonalát. Az 1956 őszének magyarországi eseményeiről Csehszlovákiában elterjedt hírek, pontosabban az eltorzított és valótlan beállítások viszonylag jelentős szerepet játszottak a szomszédos Csehszlovákia belpolitikai helyzetének alakulásában. A kommunista propaganda 1956-ban a csehszlovák társadalom egy részét könnyen meggyőzte arról, hogy Magyarországon fékevesztett erőszakhullám tombol, utcai vérengzések követik egymást. Ez olyannyira megrázta a közvéleményt, hogy a gyakorlatilag változatlan sztálinista pártvezetés már könnyen szilárdította meg ismét a hatalmát. Hittek ugyanis abban, hogy 1956 nem fog megismétlődni Csehszlovákiában, és többek között ezért sem készültek fel arra, hogy szembeszálljanak a megszállókkal, vagy megpróbálják a megszállást valahogy elkerülni. 1956-ban és 1968-ban a „magyar tényező” – ha nem is volt annyira meghatározó – mindenképpen jelentős szerepet játszott.
E rövid tájékoztató végén szót kell ejtenünk az alsóbodoki templom mögött felállított vaskeresztről, mely a megtartó erőt, rendíthetetlen és kitartó hitet jelképezi. Ennek a hitnek a jelképe a kereszt, mely legyőzi az erőszakot, mely erősebb a szétlőtt tankok darabjaira hulltt lánctalpainál. Pontosan 60 éve kelt fel a nép a függetlenség kivívásáért. A forradalmat leverték. A hitünk viszont megmaradt, melyből erőt meríthetünk örökkön örökké.
Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak a segítőknek, támogatóknak, akik önzetlenül, áldozatos munkájukkal részt vettek az 56-os emlékmű létrejötténél. Név szerint a következő híveinknek: Bene Ernő, Fehér László, Gyepes László, Gyepes Pál, Molnár Oszkár, Paulisz Boldizsár.
Köszönjük nekik!
Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület
