logo


2017. június 23-án avatták fel a Dunaszerdahelyi Városháza torony alatti bejáratánál a kétszeres Ybl-díjas és Kossuth-díjas műépítész, Makovecz Imre (1935–2011) emléktábláját, aki 1998-ban lett városunk díszpolgára. Az organikus építészet magyarországi mesterének elévülhetetlen érdemei vannak a mai dunaszerdahelyi városkép kialakításában.

A Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet, annak igazgatója, Huszár László, és Dunaszerdahely korábbi polgármestere, Pázmány Péter kezdeményezésére felállított emléktábla megnyitóján elsőként dr. Hájos Zoltán mondott beszédet, melyben elsőként Makovecz életútjával ismertette meg az ünneplő hallgatóságot.

„Városunk polgárai Makovecz Imrét elsősorban tervezői munkája nyomán ismerik… (…) Makovecz Imrének, és építész kollégáinak köszönhetően megváltozott a korábbi sivár, panelrengetegből álló dunaszerdahelyi városkép. A városháza Dunaszerdahely emblematikus épületévé vált, a tempom körüli tér is emberközelibbé vált, és a Fő utca is hangulatosabbá szelidült” – mondta a polgármester, és egyben megköszönte Pázmány Péternek és Huszár Lászlónak, hogy kezdeményezői voltak az emléktábla városházán történő elhelyezésének, valamint Lipcsey György helyi szobrászművésznek, hogy megálmodta az emléktáblát.

„Ezzel az emléktáblával méltóképpen adózik Dunaszerdahely városa Makovecz Imre emlékének” – fogalmazott a polgármester.

A másik ünnepi szónok Siklósi József építészmérnök, Makovecz Imre egykori munkatársa volt.

„Ennek a történetnek két főszereplője van: Dunaszerdahely és Makovecz Imre. A város akkoriban egy nagy lakótelep volt – templommal a közepén. Makovecz azt mondta: úgy tesszük szép várossá Dunaszerdahelyt, hogy visszavisszük az életet a belvárosba. Ezért körbejártuk a csallóközi falvakat, fotóztuk a régi épületeket és aztán azokat álmodtuk ide a városba vissza” – emlékezett vissza Siklósi.

„Mi dunaszerdahelyiek nagyon sokat köszönhetünk Makovecz Imrének – neki és munkatársainak köszönhető városunk mostani képe. Köszönöm ezért mindazoknak, akik akkoriban együttműködtek vele, szebbé tenni városunkat” – mondta Pázmány Péter korábbi polgármester pohárköszöntőjében.

Az emléktábla avatóján többek között részt vett Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke, Nagyszombat megyei képviselő, mons. Szakál László János katolikus esperes, Karaffa Attila, a városi kulturális bizottság elnöke, Lipcsey György Munkácsy-díjas szobrászművész, az emléktábla alkotója, Kornfeld Tibor, a Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség vezetője. Városunk mindkét alpolgármestere, dr. Horváth Zoltán és A. Szabó László, városunk képviselői közül Bachmann László, Herceg Andrea, Horváth Kinga, Molnár Zoltán, Nagy Iván, Sebök Pál, a Dunaszerdahelyi Városi Hivatal elöljárója, Bubniak Júlia, valamint több főosztályvezető.

Forrás: dunaszerdahelyi.sk, parameter.sk

Megjelent a HUNG-2017 kódjelű, legújabb hungarikum pályázat felhívása a nemzeti értékek gyűjtésének és népszerűsítésének támogatására a külhoniak számára is.

A HUNG-2017 pályázat célterületei:
1. Helyi értékek bemutatása; helyi-, tájegységi-, megyei értékek népszerűsítése települési rendezvényhez kapcsolódóan.
2. Települési, tájegységi értéktárak létrehozása, helyi értéktárat még nem működtető települések vonatkozásában (határon belül és külhonban).
3. Hagyomány a divatban – viselet másként. A támogatást elnyerő tervezők által elkészített kollekciók bemutatása érdekében 2017. év végén viselet-bemutatót szervezünk.
4. Hagyományos népi mesterségek, kihalófélben lévő szakmák továbbörökítését célzó programok, alkotótáborok szervezése.

A korábbi pályázatoktól eltérően magánszemélyek is pályázhatnak, jelen felhívás III. és IV. célterülete vonatkozásában tartoznak a pályázók körébe.

A Felvidékiek, mint külhoniak a HUNG-2017-es pályázati kiírás I. és II. célterületére nyújthatnak be pályázatot.
– A külhoni pályázó civil szervezetek a pályázati programot az I. célterület esetében értéktár bizottsággal együtt valósíthatják meg, amelyhez a szükséges szándéknyilatkozat a kiírás 2. számú melléklete.
– A II. célterület esetében olyan külhoni civil szervezet nyújthat be pályázatot, amelyet Külhoni Nemzetrész Értéktár Bizottság (Felvidéki Magyar Értéktár Bizottság) nyilatkozatával támogat.

A pályázatokat 2017. június 23-tól 2017. július 23-án 23 óra 59 percig lehet elektronikusan kitölteni, illetve véglegesíteni.

A pályázati kiírás és mellékletei letölthetőek itt: ITT.

Felvidéki Magyar Értéktár Bizottság info: intezet@intezet.sk – 0905 358 529

Makovecz Imrének (1935–2011), Dunaszerdahely város díszpolgárának emlékét a városháza bejárata mellett június 26-ától emléktábla őrzi.

Az organikus építészet világhírű magyarországi mestere, a kétszeres Ybl-díjas és Kossuth-díjas műépítész 1998-ban lett a város díszpolgára – erről szóló oklevelét éppen az ő tervei alapján felújított városházán adták át akkor a számára. Ennek okán kezdeményezte a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet, annak vezetője, Huszár László, valamint a város korábbi polgármestere, Pázmány Péter, hogy az építésznek városunkban emléktáblája legyen.

Az akkori polgármester, Pázmány Péter 1998-as ünnepi beszédében azt hangsúlyozta, hogy „a városháza ezentúl Dunaszerdahely új szimbóluma lesz, de az építészeti alkotás mellett az a szellemi hatás sem hanyagolható el, amit Makovecz Imre városunkba hozott.”

Az alkalomra felújított, tatarozott városházi bejárat mellé kerülő emléktáblát, amelyet 2017. június 26-án, 17.00 órakor avatnak fel, a Munkácsy-díjas dunaszerdahelyi szobrászművész, Lipcsey György készítette.

Makovecznek nem csak a felújított felújított városháza az egyetlen munkája Dunaszerdahelyen, hanem többek között a Fő utca, vagy a templomtér üzletsora is az ő keze nyomát viseli.

Az építész kiszolgáltatott címmel Gaál László tollából 1998-ban az Új Szóban megjelent interjúban a következőt olvassuk:

„Hogyan került kapcsolatba Dunaszerdahellyel, miért éppen ennek a csallóközi városnak az arculatát próbálja emberibbé formálni?

Sohasem az építész választja a helyet, mindig az építészt választják. Ide az előző polgármester, Öllős Árpád hívott. Magyarországon akkor már csináltuk a revitalizációs programot. Dunaszerdahelyen ez azért volt nehéz, mert a várost gyakorlatilag földig lerombolták, és lett belőle egy nagy lakótelep. Itt is úgy kezdtünk a munkához, mint máshol: szociológusok, népművelők, itt dolgozó építészek, a hatóságok, szolgáltatók segítségével megpróbáltunk koordinált munkát végezni. Bevallom, hogy kezdetben bukás volt, mert azt hittük, hogy az itteni építészek kitűnően együttműködnek velünk. Ez nem így történt, megijedtek tőlünk, úgy gondolták, hogy el akarjuk venni a kenyerüket. Bizonyos időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjenek, ez nem így van.

Mennyivel nehezebb egy meglevő épületet átalakítani, mint mondjuk a zöld rétre tervezni egy újat?
Egy ilyen öreg építésznek, mint én, már nem nehezebb. Ha fiatal az ember, akkor sokkal nehezebb, mert ha folytatni akarná a régit, ahhoz bonyolultabb öszszefüggéseket kell megérteni, stílusérzékének kifinomultabbnak kell lennie. Csak az tud alkalmazkodni, aki egyszer már önálló volt. Kezdő építésznek a legkönnyebb feladat olyan vadonatúj házat tervezni, amelynek még a környezetében sincs semmi. Az alkalmazkodás az egy elegánsabb és önállóbb embert kíván. A főutca felújításánál is az volt a kiindulási pont, hogy ez valaha egy magyar-zsidó kereskedő mezőváros volt, eleven üzletutcákkal; nagy élet volt ebben a városban. Földszintes, egyemeletes, szecessziós, eklektikus épületek voltak szinte mindenhol. Ezeket bontották le a múltban és amelyek megmaradtak, azok díszeit leverték. Én ebből indultam ki, nem akartam itt vadonatújat csinálni. A városházával szembeni földszintes, tetőtérbeépítéses üzletház tulajdonképpen nem egyéb, mint visszaállítása a réginek. Valójában a város emberi vonatkozásait kerestük. Ilyen lesz a főtér is. A Csallóköz régi népi építészetének elemeiből csinálunk a régi templom körül egy új főteret. Még a csütörtökhelyi templomnak a tornya is egy kicsit benne lesz, mert folytonosság nélkül nem lehet élni.”

Forrás: dunaszerdahelyi.sk

2017. július 24-28.

Download (PDF, 20B)

Zselíz 2017
Zselízen az 51. Országos Népművészeti Fesztiválon, a Schubert parkban a fesztivál gálaműsorára mintegy háromezren voltak kíváncsiak. Színpadra lépett a hazai folklór apraja-nagyja. Jó szórakozást!

Forrás: televizio.sk

Mint a felnőttek – Mintafelnőttek – tematikus gyermekszínjátszó tábor – a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet IX. gyermekszínjátszó tábora, Dunaszerdahelyen, 2017. július 26-30. (szerda-vasárnap)

Jelentkezési határidő: 2017. július 10-ig elektronikus úton.
Jelentkezés: ITT, vagy az intezet.sk weboldalon az On-line jelentkező- és adatlapok menüben (Színjátszó tábor, 2017) található űrlapon .

Download (PDF, 20B)

Bővebb információk:
telefon: 031/552 24 78 (Molnár Zsuzsanna, Takács Ottó)
az intézet honlapján: intezet.sk

(Levél a szervezőnek)

Tóth Péter Lóránt Jó Ember Díjas versmondó: a kunszentmiklósi tanár, drámapedagógus, versvándor a Kárpát-medencében élőkhöz viszi el a költészet szeretetét: rendhagyó órákat tartva a kárpátaljai, felvidéki, erdélyi, vajdasági, muravidéki gyerekeknek, és önálló esteket adva a felnőtteknek. Továbbá adományok gyűjtésével segíti a nehéz sorsú gyermekeket.

Kedves Laci!

Szinte napra pontosan egy hónappal ezelőtt találkoztunk Rimaszombatban. Tisztán emlékszem búcsúzó mozdulatodra: bal mutató ujjadat behajlítottad, rám néztél s azt mondtad mosolyogva: „Így ígéred meg?” Mondtam „Igen!”. Mit is? A gondolataimat a „TOMPIKÁRÓL”.
Eltelt egy hónap, s én csak most írom ezt a „levelet”. Ócska magyarázkodás lenne késésem miatt arra hivatkozni, hogy azóta is folyamatosan úton vagyok. Rimaszombatból szinte azonnal indultam Szarajevóba és Banja Lukába. Aztán Újvidék, Vajdaság. Jelenleg is úton. Égi úton. Egy légi folyóson. Moszkva és Budapest között. Az elmúlt hetet Oroszországban töltöttem, Szentpétervárba és az orosz fővárosba hoztam el a „Forr a dal már!” című, az 1956-os Corvin közi fiatalokról szóló rendhagyó irodalom és történelem órámat. Pár nappal ezelőtt álltam a Vörös tér közepén és nagyon kicsinek éreztem magam. Ott éreztem meg igazán, hogy miért tekintett a világ Dávid és Góliát küzdelmeként Budapestre 56 őszén. Álltam egyfajta kis magyar Dávidként a történelem egyik legviharosabb helyszínén, s megértettem, hogy valóban semmi esélye nem volt nagyszüleinknek a világ leghatalmasabb birodalma ellen.

Milyen lehetősége van ma egy népnek, hogy megmaradjon? 2017-ben mit tehet egy kis nép azért, hogy még századokig fennmaradjon? Mit tehetünk mi magyarok a Kárpát-medencében és azon túl azért, hogy a mi gyerekeinknek soha többé ne kelljen fegyvert fogni a szabadságért?
Kérdésemben a választ is megadtam. A gyerekek. A gyerekek, a fiatalok felé kell fordulnunk.
Mint ahogy ezt Rimaszombatban már XXVI. alkalommal tették a szervezők. A magyar kultúrán, a magyar irodalmon, a verseken keresztül kell megszólítani őket. Meg kell őket tanítani az önszeretetre, az önelfogadásra. A vers mondásának sokkal nagyobb ereje van, mint azt gondolnánk. Nyitottságot, önbizalmat ad az embernek. A versek olvasása, ízlelgetése közben az ember bejárhatja élete legizgalmasabb útját: – József Attilától szabadon – elutazhat Önmagához.

A Tompa Mihály Országos Verseny nem egyszerűen csak egy versmondó verseny. Sokkal több annál. Az egyetemes magyar kultúra egyik bölcsője. Bölcső, hiszen megszámlálhatatlan azon színészek, pedagógusok, írók, költők, zenészek száma, akik a Tompikán bontogattak szárnyaikat, hogy aztán a kárpát-medencei magyarság felvidéki tartóoszlopai legyenek.
Én magam nem tudok még egy ilyen felmenő rendszerű találkozót a Kárpát-medencében, ahol osztály, majd iskolai, aztán települési, regionális, majd országos szinten mondanak verset a gyerekek. Több ezer diák, felkészítő, szülő, zsűri, helyi szervező tesz azért, hogy a versek szárnyra kapjanak Pozsonytól Nagyszelmencig, Csallóköztől Gömörországig.
Én idén másodszorra lehettem része zsűritagként a Tompikának és nagyon szerettem ott lenni!
A legifjabb kategóriákban zsűriztem, és idén is rengeteg tehetséges diákkal találkozhattam. Sokan már ismerősként köszöntöttek, meg-megálltak egy „hogy vagy?”-ra. Esténként pedig a szervezőkkel, zsűritagokkal, felkészítőkkel ültünk le egy-egy világmegváltó beszélgetésre.

Kedves Laci, szólnom kellene valamit a zsűrizésről, szakmai szempontokról, ugye? Ha nem haragszol meg (tudom, hogy nem fogsz megharagudni ezért), ettől most eltekintek. Már csak azért is, mert a három nap számomra egyik legszebb együttléte a szombati délelőtt volt, ahol mindhárom kategóriát kiértékeltük. Bátran mondhatom, hogy nagyon jó hangulatban teltek azok az órák (is!), hiszen a versenyzők és felkészítőik is megértették, hogy zsűri társaimmal nem a „mindent tudó” bíróságot akarjuk eljátszani, egyszerűen az észrevételeinket, tanácsainkat kívántuk megosztani az érdeklődőkkel. Mind gyakorló versmondó tudom, hogy a versmondás nagyon-nagyon szubjektív műfaj. Ugyanazt a szöveget többféleképpen, többféle érzelmi állapottal (és állapotban) lehet megszólaltatni. Ezért is vallom azt, hogy zsűriként a versmondónak az észrevételeinket, tanácsainkat mondhatjuk el, amiből aztán a következő produkciójába annyit épít bele az előadó amennyit kíván.

Ezúton szeretném újra megköszönni a szervezőknek a meghívást, zsűri társaimnak a baráti együttműködést, a versmondóknak pedig a remek előadásokat. De! Kedves Versmondók! Kívánom nektek, hogy ne csak egy év múlva tavasszal vegyétek elő a verses köteteket, ne csak a következő Tompikára készüljetek fel. Mondjatok és tanuljatok verseket a saját örömötökre, vagy keressétek fel az utcátokban lakó idős néniket, bácsikat és lepjétek meg egy-egy költeménnyel őket. Mondjatok verseket az iskolai szünetekben a folyóson, csak úgy, spontán. Mondjatok és olvassatok buszon, vonaton, erdőn-mezőn, vagy a kistesónak lámpaoltás előtt. Szórjátok szép szavakkal és gondolatokkal tele ezt a világot. Mert a verseknek varázserejük van. A varázspálca pedig nálatok van!

Kedves Laci!

Lassan landolok Budapesten, ez az út is véget ért. Engedd meg, hogy magunknak azt kívánjam, hogy ne csak egy év múlva találkozzunk. De ha még is így lenne, éljünk addig is (és még jó sokáig) egészségben, erőben, szeretetben. És versekben. Versekkel. Egy pohár jó bor társaságában.
Másként nem is érdemes.

Ölellek: Péter

Moszkva-Budapest között, valahol a felhőkön 2017. május 29.

VIII. Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny országos döntőjének eredményei, 2017

Download (PDF, 20B)

Az eredmények letöltése wordben: ITT!

A képzőművészeti kiállítás díjazottjai:

I. kategória 1-4. évfolyam

Szilvási Eszter (Szenczi Molnár Albert Magyar Tannyelvű Alapiskola, Szenc)
Moore Emília (Szenczi Molnár Albert Magyar Tannyelvű Alapiskola, Szenc)
Varga Klaudia (Magyar Tannyelvű Alapiskola, Bély)
Molnár József (Kazinczy Ferenc Magyar Tannyelvű Alapiskola, Tornalja)
Bertók Olivér (Munka Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola, Komárom)

II. kategória 5-9. évfolyam

Holló Réka (Kazinczy Ferenc Magyar Tannyelvű Alapiskola, Tornalja)
Mag Viktória (Kazinczy Ferenc Magyar Tannyelvű Alapiskola, Tornalja)
Korpás Johanna (Szenczi Molnár Albert Magyar Tannyelvű Alapiskola, Szenc)
Šušla Szandra, Szenczi Molnár Albert Magyar Tannyelvű Alapiskola, Szenc)
Bóna Sára, Pongrácz Lajos Magyar Tannyelvű Alapiskola, Ság)

Dusza István díj (a DMT életműdíja):

N. Tóth Anikónak, az Ipolysági Pongrácz Lajos Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, Csillag-szóró Gyermekszínjátszó Csoport rendezőjének, a gyermekszínjátszó mozgalomban kifejtett több évtizedes áldozatkész munkájáért (Lipcsey György Munkácsy díjas szobrászművész alkotása).

Tehetségdíj (a jövő évi fesztiválon való szereplés díja)

a Bátkai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Huncutkák Színjátszó Csoportjának, A büszke vár története c. mesejátékáért, a mesét rendezte Hencz Annamária

BÁBOSOK

BRONZSÁVOS MINŐSÍTÉS:

• a Felsővámosi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Tikiriki Bábcsoportjának A csillagszemű juhász előadásáért, rendezte: Rebro Ágota és Nagy Erzsébet

• a Diószegi Petőfi Sándor Alapiskola és Óvoda Diócska Bábcsoportjának A kis gömböc előadásáért, rendezte: Bréda Szilvia

EZÜSTSÁVOS MINŐSÍTÉS:

• a Gömörfalvai Alapiskola Harkácsi Pimpó Bábcsoportjának a Fény és árnyék, vagyis nem félünk a saját árnyékunktól előadásáért, rendezte: Dolinsky Irén, Vezér Klára és Csutor Vezér Zsófia

• a Feledi Szombathy Viktor Alapiskola Meseláda Bábcsoportjának a Köcsög Jankó előadásáért, rendezte: Makó Kovács Erika

• a Pozsonyeperjesi Községi Hivatal Ugri-Bugri Bábcsoportjának a Cirkusz előadásáért, rendezte: Ágh Erzsébet

• a Kisgéresi Alapiskola Mustármag Bábcsoportjának a Csillagj! előadásáért, rendezte: Blanár Gabriella, Furik Mária és Móricz Henrietta

• a Dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ Gézengúzok Bábcsoportjának a Varjútestvérek előadásáért, rendezte: Csörgei Tünde

ARANYSÁVOS MINŐSÍTÉS:

• a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium Manócska Bábcsoportjának Az ostoba Emelja előadásáért, rendezte: Mészáros Andrea

• a Komáromi Eötvös Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Tekergők Bábcsoportjának az Egy hangyányi mese előadásáért, rendezte: Izsák Katalin, Gazdag Nagy Anikó és Tóth Tibor

• az Ógyallai Magyar Tanítási Nyelvű Speciális Alapiskola Fityfiritty Bábcsoportjának az Elment a tyúk vándorolni előadásáért, rendezte: Bencsics Varga Mária

GYEREKZSŰRI DÍJA:

• a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium Manócska Bábcsoportjának Az ostoba Emelja előadásáért, rendezte: Mészáros Andrea

SZERKESZTETT JÁTÉKOK

BRONZSÁVOS MINŐSÍTÉS:

• a Buzitai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Táncos Cipellők Színjátszó Csoportjának az Árulkodó kendő előadásáért, rendezte: Ádám Csilla

• a Szepsi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium Iglice Színjátszó Csoportjának a Lelkünk háza előadásáért, rendezte: Ráczné Birtók Erzsébet

• a Marcelházai Magyar Tannyelvű Alapiskola Napsugár Hagyományőrző Csoportjának a Gyertek gyerekek iskolába! előadásáért, rendezte: Poništ Tünde

EZÜSTSÁVOS MINŐSÍTÉS:

• a Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola Új Hullám Színjátszó Csoportjának az Egy kerek nap előadásáért, rendezte: Madocsai Kardos Klaudia és Sziklai “Sziki”Krisztina

• a Dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ és a Csemadok Vámbéry Ármin Alapszervezete Fókusz Gyermekszínpadának az Ez egy ilyen nap előadásáért, rendezte: Jarábik Gabriella és Kuklis Katalin

• a Tornaljai Kazinczy Ferenc Magyar Tannyelvű Alapiskola Galiba Gyermekcsoportjának a Fütyül a masina előadásáért, rendezte: Pierzchala Mária, Szászi Edina és Székely Zsuzsa

ARANYSÁVOS MINŐSÍTÉS:
• az Ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola Búzácska Hagyományőrző Csoportjának A kóró és a kismadár előadásáért, rendezte: Jusztin Czaudt Éva

GYÉMÁNTSÁVOS MINŐSÍTÉS:

• az Ipolysági Pongrácz Lajos Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Csillag-szóró Gyermekszínjátszó Csoportjának a Ki vagyok én? előadásáért, rendezte: Köteles Judit és N. Tóth Anikó

GYEREKZSŰRI DÍJA:

• az Ipolysági Pongrácz Lajos Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Csillag-szóró Gyermekszínjátszó Csoportjának a Ki vagyok én? előadásáért, rendezte: Köteles Judit és N. Tóth Anikó

A ZSŰRI KÜLÖNDÍJA:

• A legjobb szöveg- és dramaturgiai munka különdíja az Ipolysági Pongrácz Lajos Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Csillag-szóró Gyermekszínjátszó Csoportjának a Ki vagyok én? előadásáért, rendezte: Köteles Judit és N. Tóth Anikó

• Különdíj a néptánc és a színházi elemek ötvözéséért a Tornaljai Kazinczy Ferenc Magyar Tannyelvű Alapiskola Galiba Gyermekcsoportjának a Fütyül a masina előadásáért, rendezte: Pierzchala Mária, Szászi Edina és Székely Zsuzsa

SZÍNJÁTSZÓK

BRONZSÁVOS MINŐSÍTÉS:

• a Farkasdi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda Bukfenc Bábcsoportjának A kis gyufaáruslány előadásáért, rendezte: Komlósi Margit

• a Bélyi Alapiskola Csicsergő Színjátszó Csoportjának A pletykás asszonyok előadásáért, rendezte: Szakszon Anna

• a Perbetei Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Tündérvirágok Színjátszó Csoportjának Az aranyszőrű bárány előadásáért, rendezte: Török Sarolta és Pinke Andrea

• a Csicseri Magyar Tannyelvű Alapiskola Csicseri Csacsogók Színjátszó Csoportjának A süket király előadásáért, rendezte: Očenáš Emőke

EZÜSTSÁVOS MINŐSÍTÉS:

• a Komáromi Városi Művelődési Központ és a Selye János Gimnázium Kisgimisz Gyermekszínpadának A csizmás kandúr előadásáért, rendezte: Csengel Mónika

• a Tekergők Polgári Társulás és a Nyárasdi Alapiskola Tekergők Színjátszó Csoportjának a Kiálts Asszonyt! előadásáért, rendezte: Magyar Gaál Lívia

• a Lévai Juhász Gyula Magyar Tannyelvű Alapiskola Pitypang Színjátszó Csoportjának A kiskondás előadásáért, rendezte: Baran Ivett, Sava Erzsébet és Levák Anikó

• a Tornaljai Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Kincskeresők Színjátszó Csoportjának A rest legény meg az ördög előadásáért, rendezte: Mészáros Piroska és Okos Zsuzsanna

• a Jánosi Csemadok és Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Csicsóka Színjátszó Csoportjának a Jancsi és Juliska előadásáért, rendezte: Milen Gabriella

ARANYSÁVOS MINŐSÍTÉS:

• a Királyhelmeci Speciális Alapiskola Varázskerék Színjátszó Csoportjának a Minden egér szereti a sajtot előadásáért, rendezte: Szabó Alica, Pirigyi Mária és Dakos Szilvia

• a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium Kodály Zoltán Gimnázium Színjátszó Csoportjának a Pázmán lovag előadásáért, rendezte: Mészáros Andrea

• a Hetényi Tarczy Lajos Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Gólyaláb Színjátszó Csoportjának a Hetényi ördöghistória előadásáért, rendezte: Kotiers Éva és Romada Rakottyai Katalin

GYÉMÁNTSÁVOS MINŐSÍTÉS:

• a Csemadok Füleki Alapszervezete és a Füleki Gimnázium Zsibongó Kisszínpadának A bajusz előadásáért, rendezte: Szvorák Zsuzsa

• a Komáromi Munka utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Pogácsakedvelők Színjátszó Csoportjának a Volt egyszer egy répaföld előadásáért, rendezte: Laboda Róbert

A zsűri a Národné osvetové centrum – Nemzeti Művelődési intézet és a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet közötti megállapodás értelmében a Komáromi Munka utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Pogácsakedvelők Színjátszó Csoportját javasolja az idei szlovák amatőr színházi fesztiválok fesztiválján – a Scénická Žatván – való szereplésre.

GYEREKZSŰRI DÍJA:

• a Komáromi Munka utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Pogácsakedvelők Színjátszó Csoportjának a Volt egyszer egy répaföld előadásáért, rendezte: Laboda Róbert

A ZSŰRI KÜLÖNDÍJA:

• Az igényes díszlet és kellék különdíja a Lévai Juhász Gyula Magyar Tannyelvű Alapiskola Pitypang Színjátszó Csoportjának A kiskondás előadásáért, rendezte: Baran Ivett, Sava Erzsébet és Levák Anikó

• Különdíj az ötletes látványért a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium Kodály Zoltán Gimnázium Színjátszó Csoportjának a Pázmán lovag előadásáért, rendezte: Mészáros Andrea

Az eredmények letöltése wordben: ITT!

Minősítések, különdíjak:

Download (PDF, 20B)

15