Dudás Lóránt Hidaskürtön született és itt is járta ki az alapiskolát, majd Galántán dolgozott és közben Pozsonyban az építészeti középiskolán szerzett oklevelet. Pozsonyeperjesre nősült, itt él családjával több mint négy évtizede. Jelenleg a helyi Testi Fogyatékosok Szervezetének elnöke, annak a szervezetnek, melyek aktívan részt vesznek a község értékeinek megőrzésében és feltárásában. Vele beszélgettünk.
Annak ellenére, hogy hidaskürti származású, mégis szívügye Pozsonyeperjes történelme, a község értékeinek megőrzése, hiszen évtizedek óta itt él. Miért?
Amióta nyugdíjas vagyok és megválasztottak a helyi Testi Fogyatékosok Szervezete elnökének, egyre csak azon dolgozunk, hogy valami maradandót tudjunk letenni az asztalra. Most már négy éve vagyok elnöke a mintegy 50 főt összefogó szervezetnek. Mivel eddig a csapatnak nem voltak kézzel fogható eredményei, csak papíron volt vezetve, úgy gondoltam, valamit tenni kéne. Mára már mozgalmas lett az életünk, hiszen különböző programokat, kirándulásokat szervezünk, évente legalább két biciklitúrára elmegyünk, vagy kirándulni, tehát nem unatkozunk.
Ám a kikapcsolódáson, az aktív pihenésen kívül mást is tesznek. Így például a 2015-ös évben is a község történelmét meghatározó személyiségének a síremlékét újították fel. Ráadásul nem is a faluban…
Zsilinszky István kántortanítóról azt kell tudni, hogy ő alapította a helyi alapiskolát. Sírja sajnos nem a helyi sírkertben található, de Királyfiakarcsán, ám mi mégis úgy döntöttünk, felújítjuk. Be is mentem ott a helyi községi hivatalba, és szóltam az illetékeseknek, hogy mit szeretnénk, ők pedig nem ellenkeztek.
Milyen állapotban volt a síremlék?
Nagyon rossz állapotban találtuk a sírt. A felirat már egyáltalán nem volt olvasható rajta, meg volt süllyedve, így teljesen szét kellett szednünk, hogy bármilyen munkát is el tudjunk kezdeni. Újrabetonoztuk, összeraktuk az emléktáblát, letakarítottuk, lecsiszoltuk és újra kiírtuk rá a nevet, illetve a szöveget, végül pedig befüvesítettük. Ennyit igazán megérdemel, hogy a síremlékét felújítsuk.
Amikor ezzel elkészültek, akkor sem álltak le. Milyen terv fogalmazódott meg akkor az ön fejében?
Amint ezzel elkészültünk, elkezdtem azon dolgozni, mit lehetne Pozsonyeperjesen csinálni. Ekkor már két éve gyűjtöttem az anyagot a kitelepítettekről, hiszen úgy, mint számos csallóközi települést, Pozsonyeperjest is sújtotta ez a tragédia. Úgy döntöttünk, hogy emléktáblát emelünk ezeknek az embereknek a tiszteletére.
Miért pont ezt vették tervbe?
A feleségemnek a családját kitelepítették, innen a kötődés, és ketten még élnek közülük, a sógornőm Magdolna és a sógorom Béla. Mindenképpen valami maradandó emléket szerettünk volna készíteni a falunak. A 2016-os februári évzáró gyűlésen az emlékmű grafikájáról készült lapot már átadtam a polgármester-asszonynak, hogy ezt szeretnénk véghezvinni.
Honnan sikerült az információkat, a neveket összegyűjteni?
Az idősebbektől, a vágsellyei levéltárból, az internetről, megnéztem minden forrást, ami a rendelkezésünkre állt. Könyveket olvastam, amelyek megjelentek a kitelepítésről, tehát mindenhol körülnéztem, így állt össze végül ez a névsor.
Hány név került fel rá?
Összesen 255 személyről van szó, akiknek a neve bele van gravírozva. Ezek közt olyanok is vannak, akik már ott születtek, vagy éppen meghaltak. Innen öt családon kívül, akiket Magyarországra vittek, a többieket mind Csehországba deportálták. A márványtáblát eredetileg a templomban szerettük volna kiállítani, a papot megkérdeztük, azt mondta, gond nélkül lehet. Majd jött az új pap, aki azt mondta, engedélyt kell kérnie a Nagyszombati Püspökségről. Gyorsan írtam egy kérvényt, elküldtük a püspökségre, és november végén kaptuk meg a választ, hogy nem engedélyezik a liturgikus térbe elhelyezni.
Tehát borult a terv?
Nem teljesen, mert megírták, hogy a templomkertbe bárhova felállíthatjuk. Ha bemegyünk a főbejáraton, akkor, aki balra tekint, meg fogja látni.
A márványlapot január 8-án délelőtt leplezték le ünnepi szentmise keretében, ahol a galántai Kodály Zoltán Daloskör is közreműködött, ám a jövőben továbbfejlesztik majd…
A márványlap maga fekete, két méter széles és másfél méter magas. Azért ekkora, hogy minden név elférjen rajta, ne felejtsünk el senkit. Az oldalsó borítás szürke márvány, és az egész két oszlopon áll majd. Az oszlopra a jövőben rákerül még Jantausch Pál püspök arcképe, aki a nagyszombati püspökségen meg akarta akadályozni a kitelepítést. Ő szlovák volt, de mégis kiállt ezek mellett a magyar családok mellett. Szlovákul lesz kiírva a neve és az is, mit akart csinálni. Ezek már a következő tervek, január 8-án csak az emléktáblát avattuk, az év folyamán pedig még a püspök arcképe is rákerül, hiszen évfordulója lesz, ugyanis 1947-ben, tehát 70 éve halt meg.
Angyal Sándor
