logo


A Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet népzenei táborára 2017. július 12-16-a között került sor Dunaszerdahelyen. A népi énekeseket Köles Éva, a citerásokat Borsi Ferenc és Berde Sarolta oktatta. A táborban a következő településekről vettek részt: Dunaradvány, Dunaszerdahely, Érsekkéty, Érsekújvár, Nagyabony, Nagyida, Nagymegyer, Nagyölved, Nagysalló, Nemesócsa, Nyékvárkony, Ógyalla, Pánd, Szímő, Tardoskedd, Vásárút.

A Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet és a Felvidéki Magyar Értéktár támogatásának köszönhetően a Balogvölgyi Értékőrzők (Barta Viktória, Nagy Isabella, Simon Mátyás Béla, Simon Zsuzsa és vezetőjük Gyurán Ágnes) 2017. július 10-től 15-ig részt vehettek a HATÁRTALANUL AZ ÉRTÉKŐRZŐK BIRODALMÁBAN elnevezésű táborban Taliándörögdön.

A tábor elsődleges célja az volt, hogy a fiatalok bepillantást nyerjenek a Pannon Ifjúsági Értékőr Hálózat tevékenységébe. Egy bemutató alkalmával megismerkedhettek a cserkészek életével, majd állomásjáték formájában fedezhették fel Taliándörögd értékeit, amely a Művészetek Völgyének is az egyik helyszíne. Csodálatos élményt nyújt az ide látogatók számára a falu végén kiemelkedő Szent András Rom (Klastrom), a  templomok, a hűs forrású mosóház és az udvarokban imitt-amott felbukkanó jellegzetességek. Nagy értéknek számít a falu közepén fellelhető Kincsesház, amelyben helyet kap a KÖSZI bázis (Közép-Dunántúli Szövetség az Ifjúságért) is.

A hét folyamán a kárpátaljai és a felvidéki táborozók megtekintették a Kinizsi várat, ahol részesei lehettek az éppen zajló várjátékoknak. Ellátogathattak Fövényesre, hogy a nagy hőségben megmártózzanak a Balatonban. A tábor hátralévő részében szakmai ismereteket szerezhettek a fotózás, a filmezés és a riportkészítés terén, illetve kipróbálhatták a lovaglást, az íjászatot és a vívást. A játékok és a szabadidős tevékenységek alatt pedig volt idejük és alkalmuk ismerkedni és kapcsolatot építeni a többi értékőrrel.  A záróesten a helyiek Taliándörögd ízvilágát mutatták be a fiataloknak, valamint a népdalkörnek köszönhetően a vidékről összegyűjtött népdalokat.

Köszönjük a KÖSZI bázis munkatársainak a figyelmességet és a több napos gondoskodást!

Gyurán Ágnes

A Kárpát-medencei Kulturális Ifjúsági Fesztivál, közismert nevén a Kultivál ebben az évben Felvidékre látogat, s Dunaszerdahelyen kerül megrendezésre 2017. augusztus 11 és 13. között. Erre a három napra Csallóköz szívébe költözik a Kárpát-medence lelkes ifjúságának egy csoportja – Erdélyből, Kárpátaljáról, Muravidékről, a Vajdaságból és Magyarországról érkező fiatal művészek – festők, fotósok, színészek, zenészek – lakják majd be az egész várost! A színielőadások, zenei- és táncprodukciók mellett a fesztiválon találkozhatunk a résztvevő régiók hagyományaikkal, értékeikkel; illetve közéleti személyiségeikkel, íróikkal is beszélgetni lehet majd.A fesztivál vezérfonala: görbe tükör a mai fiatalokról, a „mai fiatalok” bemutatása a jövő fiataljainak – miért jó most fiatalnak lenni, milyen sztereotípiákkal kerül szembe egy fiatal ma, milyen sztereotípiákat vall a saját generációjáról, mit gondol, mik lesznek a mai fiatalság „bezzeg a mi időnkben” frázisainak sarkalatos pontjai.

A részletes program:

Augusztus 11. (péntek)
– 17:00 – Megnyitó, fotókiállítással, sajtótájékoztatóval
– 18:00 – Kultivál_on: minden régió bemutatkozik egy produkcióval
– 19:00 – Rendhagyó irodalomóra – KMTG
+ „Zene, az kell!” – Farkaš Mária növendékeinek koncertje (VMK előtti színpad)
– 20:00 – GASZTROVIZÁCIÓ (közös vacsora)
– 21:00 – Koncert majd örömzenélés / táncház

Augusztus 12. (szombat)
– 15:00 – Rendhagyó irodalomóra – KMTG + Kézműveskedés
– 16:00 – 18:00 A csoportok (régiók) művészeti produkcióinak közös programja
1. helyszín: színpadi produkciók – Művelődési Intézet
2. helyszín: utcazenélés – Vámbéry Tér
– 20:00 – Koncertek: Aranymetszés és mások
– 22:00 – Kultivál_off – közös „jam”-elés

Augusztus 13. (vasárnap)
9:00 – 11:00 – közösségi programok

Az események színhelye a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet.

A fesztivál szervezője a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal. Védnöke Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke.

XVIII. Őszirózsa, a magyarnóta-énekesek országos versenye

A Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya 2017. október 7-8-án rendezi meg a XVIII. ŐSZIRÓZSA magyarnóta-énekesek országos versenyét. A versenyzők minősítve lesznek (arany, ezüst, bronz). Zenei kíséret: Mezei Zsolt és zenekara – Dunamocs.
A nótaénekesek versenyébe 2017. szeptember 10-ig azok jelentkezését várjuk, akik betöltötték 16. életévüket, felső korhatár nincs. A versenybe 2 magyar nótával – hallgató, csárdás – lehet jelentkezni írásban név, elérhetőség (pontos lakcím, e-mail, telefonszám) valamint a nóták címének és hangnemének feltüntetésével a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányánál:

Oblastný výbor Csemadoku,
991 28 Vinica, Nekyjská 397/27.
e-mail: csemadokntv@gmail.com
A borítékra írják rá: „ŐSZIRÓZSA” .
Az érdeklődők bővebb tájékoztatást kérhetnek a Csemadok NTV telefonszámán:
0907 85 62 96 vagy 0907 84 22 67. A jelentkezőknek részletes információt küldünk.

A jelentkezési lapok letölthetők a Csemadok honlapjáról (www.csemadok.sk; www.intezet.sk; www.csemadok-hu.eu) vagy beszerezhetők a Csemadok területi választmányain.

A jelentkezési lap letölthető: ITT!

Tari Lujza néprajzkutató 2009-ben az országos anyanyelvi pályázaton díjat nyert Zenésznevek, családnevek című dolgozatával.

Akkor a pályaműnek csak egy részlete jelent meg a válogatáskötetben. A honfoglalást követő időszaktól a 18. század végéig tartó gyűjtés eredményét feldolgozó munkát 2017. május 11-én mutatták be az MTA Zenetudományi Intézetében. A kötetben tárgyalt zenész-családnevek a következők: Cimbalmos, Citerás, Dobos (Száldobos), Furulyás (Fuvolás), Dudás-Gajdos-Csimpolyás, Harangozó, Hegedűs, Kontrás, Cigány, Kobzos, Kürtös, Lantos, Kíntornás, Orgonás, Regös (Regős), Sipos (Sípos), Trombitás, Virginás… A kötetet Balázs Géza nyelvész, néprajzkutató ajánlotta a zenetörténészek, folkloristák és nyelvészek figyelmébe, utalva a kötetben foglalt anyag továbbgondolására: például az ún. zenészfalvak kapcsán. A programot „zenei” nevű Dalos Anna vezette, fellépett Lantos István zongoraművész, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hangszeres és énekes hallgatói. A kötetet a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet jelentette meg a szlovák állam támogatásával.

2017. július 6-án, röviddel 16 óra után a Martosi Szabadegyetem partysátrában került megrendezésre a Harmónia – Szlovákiai Magyar Zenei Díj eddigi 6 évét bemutató pódiumbeszélgetés, melynek apropóját a MartFeszt és a Harmónia-díj, illetve a SZMAZE közötti megállapodás, a jövőbeli szorosabb együttműködés szolgáltatta. Ennek már az idei MartFeszten is kézzelfogható, jobban mondva füllel hallható eredményei vannak, hiszen jóval több a hazai fellépő, és a tervek szerint jövőre Harmónia színpad is lesz, ahol a Harmónia-díjasok és -jelöltek kapnak majd fellépési lehetőséget, s ezáltal nagyobb reflektorfényt. Nem véletlenül kapta a kezdeményezés a „Füled érjen hazáig“ fantázianevet.

A beszélgetés vendégei között két Harmónia Életműdíjas is helyet foglalt, név szerint Stirber Lajos zenepedagógus, karnagy és zenetörténész és id. Reiter István hegedűművész, a Szlovák Filharmonikusok egykori koncertmestere. Rajta kívül jelen volt még Huszár László, a Harmónia-díj szervezési munkái során egyre nagyobb szerepet betöltő Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója, továbbá Lábszky Olivér énekes-dalszövegíró, a díj ötletgazdája, aki egyben társalapító és a História zenekar frontembere. A beszélgetést a díj másik társalapítója, Lacza Gergely, a SZMMI munkatársa és a SZMAZE elnöke vezette. A harmadik társalapító, Dobosi Róbert, a Harmónia Polgári Társulás elnöke és a Harmónia-díj gálaműsorainak koordinátora és mecénása ezúttal igazoltan hiányzott, de lélekben természetesen ő is ott volt a többiekkel.
Először értelemszerűen a kezdetekről esett szó. Az alapítók eleinte nem értették, hogy 2011-ben, 21 évvel a rendszerváltás után miért csak nekik jutott először eszükbe az össz-zenei díj megalapítása, de a szervezés elején rádöbbentek, hogy hiába a jó gondolat, a nemes szándék, pénz nélkül bizony csak álmodni lehet a megvalósításról. További komoly szervezési munka volt a környékbeli hangosító cégek közti zökkenőmentes kapcsolati rendszer kialakítása a gála idejére, hiszen a nagyszabású technikai igények megkívánták az eddig lényegében egymásnak konkuráló cégek összehangolását, ráadásul ezek a cégek nem kaptak klasszikus értelemben vett gázsit sem, mivel a rendezvény nem profitorientált. A technikai háttérmunka kidolgozásában és megszervezésében nagy segítségre voltak tapasztalt magyarországi hangosítók, továbbá Zsidei János „Zsono“ a magyarországi Fonogram-díj technikai igazgatója, aki első hívásra és önzetlenül a Harmónia-díj segítségére sietett. Az első Harmónia gálának 2012-ben a Komáromi Jókai Színház adott otthont, és a produkció a sokat látott helyi stábot is meglepte, hiszen az igényes fény- és hangtechnika mellett vizuáltechnikai szempontból is újat mutatott ez a gála, legalább is felvidéki léptékkel mérve, hiszen az egyes kategóriák jelöltjeit minden alkalommal, tévés igényeket kielégítő módon, előre felvett animációs film mutatta be. Talán nem véletlen, hogy a martosi pódiumbeszélgetés során is épp az a vizuáltechnikai cég dolgozott a helyszínen, amely többek között a Harmónia-díj gálaműsorain végzett kiváló munkája alapján lett népszerű és keresett a környéken.
A beszélgetés első videóbejátszása szintén a komáromi gálaműsor idejére röpített vissza bennünket, és az archív felvételről az akkori egyik műsorvezető, Szvrcsek Anita jóvoltából megtudhattuk, hogy igazából milyen szándék vezérelte az alapítókat, amikor megálmodták ezt a díjat: „Hogy a díj szakmai berkekben minél nagyobb erkölcsi támogatásban részesüljön, a szervező bizottságot kibővítették a Csemadok Művelődési Intézetével és a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságával, továbbá egy közel húsz tagú, felvidéki és magyarországi szakemberekből és zenészekből álló kuratórium a garancia arra, hogy a Harmónia-díjak méltó helyre kerüljenek.“ A 2012-es rendezvényen első ízben kerültek kiosztásra Szlovákiában szakmai jellegű zenei díjak, kizárólag szlovákiai magyarok számára. A kuratórium minden évben kifejezetten szakmai szempontok illetve a (szlovákiai) magyar zenekultúra érdekében és ápolásában kifejtett tevékenység alapján ítéli oda az arra érdemes személynek, csoportnak, csapatnak, zenekarnak vagy együttesnek zenei műfajoktól és stílusoktól függetlenül. Azt már Lábszky Olivér hangsúlyozta a helyszínen, hogy a díj küldetése a felvidéki magyar zene és zenészek elismertetése nemcsak szűkebb pátriánkban, hanem az egész Kárpát-medencében.
Szintén videóbejátszásról nézhettük meg, amikor Stirber Lajos a komáromi Harmónia-gálán átveszi és megköszöni a díjat, majd a helyszínen azzal egészítette ki akkori mondandóját, hogy Komárom ma is bőven jeleskedik nagyszerű zenészekben, fiatal tanítványokban, akikre méltán lehetünk büszkék, és akikre oda kell figyelnünk. Szomorú tény viszont, hogy a hazai magyar média és a Pátria Rádió nem, vagy csak nagyon keveset foglalkozik ezzel – tette hozzá.
A Harmónia gálának nemcsak komoly és meghitt pillanatai vannak, hanem általában fergeteges afterparty veszi kezdetét a rendezvény után, amelyen a díjazottak, a jelöltek, a technikai stáb és a rendezők is kiengedhetik a gőzt. Ismét egy videóbejátszás tanúsította, a jókedv gyakran olyan magasságokba hágott, hogy pl. a többszörös győztes Rómeó Vérzik zenekar két ízben is együtt énekelte a magyar nótákat a cigányzenekarral és mulatott a többiekkel, ez pedig egy „civil“ koncert alkalmával ugye elképzelhetetlen.
A további helyszínek (Dunaszerdahely, Kassa, Somorja, Nagykapos) megemlítése után a szervezők kitértek arra, hogy minden esztendőben sikerült egy kicsit feljebb tenni és megugrani azt a bizonyos lécet, pedig már az első díjátadón sem spóroltak a látvánnyal. Legutóbb már a magyarországi köztévé műsorstruktúrájába is szervesen beépült a Harmónia-díj, hiszen élő belépésekkel, skype- és stúdióbeszélgetésekkel, illetve helyszíni élő jelentkezésekkel folyamatosan jelen volt az MTVA műsoraiban. Ennek ellenére idén a pályázati forrásokból sajnos jóval kisebb összeg érkezik a Harmónia Polgári Társulás számlájára, így az Érsekújvárra tervezett őszi gála – ha nem történik egy kisebb csoda – valószínűleg csak szerényebb körülmények között realizálható. Erre rímelt Huszár László mondandója is, aki megjegyezte, hogy a Szlovák Kormányhivatal által már hónapok óta jóváhagyott pályázati összegek a mai napig nem érkeztek meg, és így egy akció szervezőjének saját zsebéből, rosszabb esetben másoktól kell hiteleznie, hogy a rendezvényt realizálni tudja. Ezt pedig nem lehet a végletekig fokozni, hiszen ez a rendezvényszervezőkre és a szereplőkre nézve is méltatlan helyzetet szül, s egy bizonyos idő után a hosszú évek során kiépített rendezvényháló a nagy anyagi terhelés hatására egyszer csak szétszakadhat. Többek között a nagyobb rendezvények biztos hátterére is felhívta a figyelmet, mert „jól működő, valóban színvonalas akciókat csak stabil anyagi helyzet és intézményes háttér biztosíthat“, szögezte le.
Az utolsó videóbejátszás id. Reiter István életútját mutatta be nagy vonalakban. A Harmónia Életműdíjas hegedűművész a helyszínen is kiemelte, hogy lélekben igazából kassainak érzi magát, és a Márai olvasatában értelmezett kassai polgári lét, a helyi kultúra és a művészi élet mennyire meghatározónak bizonyult számára, amiből aztán a későbbiekben is meríteni tudott. Szomorúságának adott hangot viszont a tekintetben, hogy pár esztendeje, amikor Kassa Európa egyik kulturális fővárosa volt, mennyire elhallgatták és mennyire méltatlanul kezelték Kassa magyar vonatkozású kulturális értékeit. A vox humana-t id. Reiter István kisvártatva a hegedűre cserélte, s fiával, ifj. Reiter Istvánnal közösen előadott három szerzeményt a közönség csenddel, majd nagy ovációval köszönte meg. Valószínűleg ez volt az első komolyzenei blokk a MartFeszt történetében, de ha minden jól megy, nem az utolsó. A pódiumbeszélgetést Dobi Géza születésének 80. évfordulójára idén rendezett emlékkoncert DVD-jének egyik videóbejátszásával fejezték be. A felvételen Stirber Lajos karnagy úr által rendezett műsor egyaránt fülbemászó és látványos záróakkordjaként a Gaudium Vegyeskar a Martosi Hagyományőrző Együttes táncosaival és a jeles zenészekkel közösen előadott produkcióval kápráztatta el a közönséget. A komáromi ősbemutatónak számító Három a tánc koreográfiáját Ölvecky Mónika és Árpád készítette, az előadást pedig egy hajdani Dobi-tanítvány, Kulin Eduárd hegedűművész hangszerelte.

-hpt-

2017. június 26-án avatták fel a Dunaszerdahelyi Városháza torony alatti bejáratánál a kétszeres Ybl-díjas és Kossuth-díjas műépítész, Makovecz Imre (1935–2011) emléktábláját, aki 1998-ban lett városunk díszpolgára. Az organikus építészet magyarországi mesterének elévülhetetlen érdemei vannak a mai dunaszerdahelyi városkép kialakításában.

A Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet, annak igazgatója, Huszár László, és Dunaszerdahely korábbi polgármestere, Pázmány Péter kezdeményezésére felállított emléktábla megnyitóján elsőként dr. Hájos Zoltán mondott beszédet, melyben elsőként Makovecz életútjával ismertette meg az ünneplő hallgatóságot.

„Városunk polgárai Makovecz Imrét elsősorban tervezői munkája nyomán ismerik… (…) Makovecz Imrének, és építész kollégáinak köszönhetően megváltozott a korábbi sivár, panelrengetegből álló dunaszerdahelyi városkép. A városháza Dunaszerdahely emblematikus épületévé vált, a tempom körüli tér is emberközelibbé vált, és a Fő utca is hangulatosabbá szelidült” – mondta a polgármester, és egyben megköszönte Pázmány Péternek és Huszár Lászlónak, hogy kezdeményezői voltak az emléktábla városházán történő elhelyezésének, valamint Lipcsey György helyi szobrászművésznek, hogy megálmodta az emléktáblát.

„Ezzel az emléktáblával méltóképpen adózik Dunaszerdahely városa Makovecz Imre emlékének” – fogalmazott a polgármester.

A másik ünnepi szónok Siklósi József építészmérnök, Makovecz Imre egykori munkatársa volt.

„Ennek a történetnek két főszereplője van: Dunaszerdahely és Makovecz Imre. A város akkoriban egy nagy lakótelep volt – templommal a közepén. Makovecz azt mondta: úgy tesszük szép várossá Dunaszerdahelyt, hogy visszavisszük az életet a belvárosba. Ezért körbejártuk a csallóközi falvakat, fotóztuk a régi épületeket és aztán azokat álmodtuk ide a városba vissza” – emlékezett vissza Siklósi.

„Mi dunaszerdahelyiek nagyon sokat köszönhetünk Makovecz Imrének – neki és munkatársainak köszönhető városunk mostani képe. Köszönöm ezért mindazoknak, akik akkoriban együttműködtek vele, szebbé tenni városunkat” – mondta Pázmány Péter korábbi polgármester pohárköszöntőjében.

Az emléktábla avatóján többek között részt vett Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke, Nagyszombat megyei képviselő, mons. Szakál László János katolikus esperes, Karaffa Attila, a városi kulturális bizottság elnöke, Lipcsey György Munkácsy-díjas szobrászművész, az emléktábla alkotója, Kornfeld Tibor, a Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség vezetője. Városunk mindkét alpolgármestere, dr. Horváth Zoltán és A. Szabó László, városunk képviselői közül Bachmann László, Herceg Andrea, Horváth Kinga, Molnár Zoltán, Nagy Iván, Sebök Pál, a Dunaszerdahelyi Városi Hivatal elöljárója, Bubniak Júlia, valamint több főosztályvezető.

Forrás: dunaszerdahelyi.sk, parameter.sk

Megjelent a HUNG-2017 kódjelű, legújabb hungarikum pályázat felhívása a nemzeti értékek gyűjtésének és népszerűsítésének támogatására a külhoniak számára is.

A HUNG-2017 pályázat célterületei:
1. Helyi értékek bemutatása; helyi-, tájegységi-, megyei értékek népszerűsítése települési rendezvényhez kapcsolódóan.
2. Települési, tájegységi értéktárak létrehozása, helyi értéktárat még nem működtető települések vonatkozásában (határon belül és külhonban).
3. Hagyomány a divatban – viselet másként. A támogatást elnyerő tervezők által elkészített kollekciók bemutatása érdekében 2017. év végén viselet-bemutatót szervezünk.
4. Hagyományos népi mesterségek, kihalófélben lévő szakmák továbbörökítését célzó programok, alkotótáborok szervezése.

A korábbi pályázatoktól eltérően magánszemélyek is pályázhatnak, jelen felhívás III. és IV. célterülete vonatkozásában tartoznak a pályázók körébe.

A Felvidékiek, mint külhoniak a HUNG-2017-es pályázati kiírás I. és II. célterületére nyújthatnak be pályázatot.
– A külhoni pályázó civil szervezetek a pályázati programot az I. célterület esetében értéktár bizottsággal együtt valósíthatják meg, amelyhez a szükséges szándéknyilatkozat a kiírás 2. számú melléklete.
– A II. célterület esetében olyan külhoni civil szervezet nyújthat be pályázatot, amelyet Külhoni Nemzetrész Értéktár Bizottság (Felvidéki Magyar Értéktár Bizottság) nyilatkozatával támogat.

A pályázatokat 2017. június 23-tól 2017. július 23-án 23 óra 59 percig lehet elektronikusan kitölteni, illetve véglegesíteni.

A pályázati kiírás és mellékletei letölthetőek itt: ITT.

Felvidéki Magyar Értéktár Bizottság info: intezet@intezet.sk – 0905 358 529

Makovecz Imrének (1935–2011), Dunaszerdahely város díszpolgárának emlékét a városháza bejárata mellett június 26-ától emléktábla őrzi.

Az organikus építészet világhírű magyarországi mestere, a kétszeres Ybl-díjas és Kossuth-díjas műépítész 1998-ban lett a város díszpolgára – erről szóló oklevelét éppen az ő tervei alapján felújított városházán adták át akkor a számára. Ennek okán kezdeményezte a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet, annak vezetője, Huszár László, valamint a város korábbi polgármestere, Pázmány Péter, hogy az építésznek városunkban emléktáblája legyen.

Az akkori polgármester, Pázmány Péter 1998-as ünnepi beszédében azt hangsúlyozta, hogy „a városháza ezentúl Dunaszerdahely új szimbóluma lesz, de az építészeti alkotás mellett az a szellemi hatás sem hanyagolható el, amit Makovecz Imre városunkba hozott.”

Az alkalomra felújított, tatarozott városházi bejárat mellé kerülő emléktáblát, amelyet 2017. június 26-án, 17.00 órakor avatnak fel, a Munkácsy-díjas dunaszerdahelyi szobrászművész, Lipcsey György készítette.

Makovecznek nem csak a felújított felújított városháza az egyetlen munkája Dunaszerdahelyen, hanem többek között a Fő utca, vagy a templomtér üzletsora is az ő keze nyomát viseli.

Az építész kiszolgáltatott címmel Gaál László tollából 1998-ban az Új Szóban megjelent interjúban a következőt olvassuk:

„Hogyan került kapcsolatba Dunaszerdahellyel, miért éppen ennek a csallóközi városnak az arculatát próbálja emberibbé formálni?

Sohasem az építész választja a helyet, mindig az építészt választják. Ide az előző polgármester, Öllős Árpád hívott. Magyarországon akkor már csináltuk a revitalizációs programot. Dunaszerdahelyen ez azért volt nehéz, mert a várost gyakorlatilag földig lerombolták, és lett belőle egy nagy lakótelep. Itt is úgy kezdtünk a munkához, mint máshol: szociológusok, népművelők, itt dolgozó építészek, a hatóságok, szolgáltatók segítségével megpróbáltunk koordinált munkát végezni. Bevallom, hogy kezdetben bukás volt, mert azt hittük, hogy az itteni építészek kitűnően együttműködnek velünk. Ez nem így történt, megijedtek tőlünk, úgy gondolták, hogy el akarjuk venni a kenyerüket. Bizonyos időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjenek, ez nem így van.

Mennyivel nehezebb egy meglevő épületet átalakítani, mint mondjuk a zöld rétre tervezni egy újat?
Egy ilyen öreg építésznek, mint én, már nem nehezebb. Ha fiatal az ember, akkor sokkal nehezebb, mert ha folytatni akarná a régit, ahhoz bonyolultabb öszszefüggéseket kell megérteni, stílusérzékének kifinomultabbnak kell lennie. Csak az tud alkalmazkodni, aki egyszer már önálló volt. Kezdő építésznek a legkönnyebb feladat olyan vadonatúj házat tervezni, amelynek még a környezetében sincs semmi. Az alkalmazkodás az egy elegánsabb és önállóbb embert kíván. A főutca felújításánál is az volt a kiindulási pont, hogy ez valaha egy magyar-zsidó kereskedő mezőváros volt, eleven üzletutcákkal; nagy élet volt ebben a városban. Földszintes, egyemeletes, szecessziós, eklektikus épületek voltak szinte mindenhol. Ezeket bontották le a múltban és amelyek megmaradtak, azok díszeit leverték. Én ebből indultam ki, nem akartam itt vadonatújat csinálni. A városházával szembeni földszintes, tetőtérbeépítéses üzletház tulajdonképpen nem egyéb, mint visszaállítása a réginek. Valójában a város emberi vonatkozásait kerestük. Ilyen lesz a főtér is. A Csallóköz régi népi építészetének elemeiből csinálunk a régi templom körül egy új főteret. Még a csütörtökhelyi templomnak a tornya is egy kicsit benne lesz, mert folytonosság nélkül nem lehet élni.”

Forrás: dunaszerdahelyi.sk

2017. július 24-28.

Download (PDF, 20B)

15